Életszakaszváltások: párválasztás, házasság, család

Írtam már a gyermekszületés, és a szülővé válás kapcsán néhány gondolatról, arról, hogy milyen változások következnek be a pár életében az első gyermek születését követően. Továbbá volt már szó a krízisről is, vagyis, hogy mennyiben tekinthető a szülővé válás annak. Ennek a gondolatmenetnek a folytatásaként némi elméletet terveztem megosztani veletek a családdá válás témaköréből. Sokan azt mondják, ezt elképzelni se lehet, hogy milyen lesz az élet hármasban, amíg az embernek meg nem születik a gyermeke. Részben egyet tudok érteni ezzel az állítással, mégis azt gondolom, hogy sok mindennek elébe lehetne menni. A hiányt abban érzem, hogy a felkészítő tanfolyamok általában a szülésig, illetve az újszülött gondozásáig terjednek, jóllehet sokkal többről van szó. Lehetőség szerint tudatosan fel kellene készülni a családdá alakulásra, és az azzal járó dinamikus változásokra, hiszen az öröm és kiteljesedés mellett, bizony komoly áldozatokkal is jár a gyerekvállalás. 

Jóllehet a szakirodalom szerint az összetartó család egy jól működő társadalom alapvető fontosságú láncszeme, mégis egyes kutatások szerint a modernizáció hatására megváltozott életfeltételek csak bizonyos tekintetben könnyítik meg a családok életét, számos más vonatkozásban pedig megterhelik azt. A modernitás egyik fontos eleme ugyanis a családszerkezet átalakulása: az együtt élő családtagok száma csökkent, az egymással intenzív kapcsolatot tartó rokoni kör szűkült, mindeközben pedig az egyedülállók aránya növekvő tendenciát mutat. Ráadásul az elmúlt évtizedben sokat hallani a család és a párkapcsolatok válságáról. Az aggodalmak egy része a csökkenő gyermekvállalási kedvet emeli ki és ezt hozza összefüggésbe a család, mint intézmény válságával, de vannak, akik más megközelítést alkalmaznak, és az emberek elmagányosodását, az erős kötelékek felbomlását jelölik meg a népesség körében megfigyelhető növekvő depressziós tünetek okaként. 

Mint már korábban említettem a szakirodalom szerint az életút folyamán életciklus váltások következnek be, melyek során átmenetekről normatív krízis időszakokról beszélhetünk, és az egyik legválságosabb átmeneti periódusnak az első gyermek születése tekinthető, vagyis a szülővé válás, illetve a családdá alakulás folyamata.

Ezek az életúti váltások egyéni szinten, valamint családon belüli és családon kívüli folyamatokban értelmezhetők, amelyek elsősorban a következő területeket érintik: identitás kérdése, megváltoznak a szerepek, személyes kompetencia, kapcsolatok változása és újraértelmezése, családi életen kívüli életterek (pl. munka, szabadidős tevékenységek stb.) szerkezetének megváltozása és hangsúlyának eltolódása.

Az első gyermek születése kapcsán számos szempontot érdemes vizsgálni: (1) Az optimális életkorhoz kapcsolódott-e az esemény? Az első gyermek születése ugyanis a fiatal, illetve az érett felnőttkorban normatívnak számít, de ugyanez a serdülőkorban még paranormatív. (2) Mennyi ideig tartott az átmeneti krízis? Az elvárható, illetve elfogadható időtartam a szülővé válás folyamatára a születést követő első két, de legfeljebb három évre tehető, az ennél elhúzódóbb alkalmazkodási folyamat már paranormatívnak tekinthető. (3) A megfelelő sorrendben történtek-e az események, folyamatok (pl. normatívnak mondható egy fiatal pár esetében a megismerkedés, páros élet, elköteleződés, gyermekvállalás sorrend). 

A szülővé válás folyamata, az azt elindító első gyermek megszületése az emberi életút egyik kiemelkedő állomása. Vizsgálatok kimutatták, hogy az emberek a felnőtté válást és a házasság beteljesedését az első gyermek születéséhez kötik. Ez az életszakasz egy rendkívül összetett és bonyolult folyamat, ekkor zajlik a szülői szereptanulás, a származási családról történő leválás utolsó fázisa, átrendeződik a teljes családi dinamika. A hármas egyensúly megtalálása, az anyai és apai szerepek tanulása mellett komoly kihívást jelent az újszülött ellátása és a vele való harmonikus kapcsolat kialakítása.

A tradicionális kultúráktól eltérően, ma a szülővé válás más helyet foglal el a nők és a férfiak életében. A nők számára a gyerek születése, olykor csak egyike a női szerepeknek. Az utóbbi évtizedekben több tényezőnek köszönhetően általánosan elterjedté, tulajdonképpen elvárttá vált a nők kereső munkája. A munka az anyagi függetlenség, illetve a társadalmi fontosság egyik szimbólumaként jelent meg a nők életében. A gyereknevelés azonban a kenyérkereső munkával számos ponton ütközhet. Azok, akik elsősorban az anyagi kényszer miatt dolgoznak, nekik az anyai szerep fontosabb lenne, de a munkavállalói szerep kényszere miatt ennek megfelelő teljesítése nehezebb. Akik számára viszont a hivatás, a továbbtanulás kihívása is fontos, azok úgy érezhetik, hogy a gyermekvállalás a hivatásban való előrejutásban akadályozza őket. A terhességgel, gyerekszületéssel járó életforma változás kapcsán az öröm mellett számos kétség is megjelenik mindkét félben. Ez ugyan természetes, mégis sokan bűntudatot éreznek emiatt. A nők számára időleges a kiesés a munka világából, mely egyrészt anyagi veszteséget jelent, illetve hivatásbeli, előrejutási gondokat is okozhat. Összességében a kifelé orientált életforma szűnik meg, helyette erősen befelé, a család és a gyerek felé fordulás figyelhető meg. Ennek átélésére és feldolgozására egyáltalán nincsenek felkészítve a fiatalok, a konfliktusok jelentkezése pedig elkerülhetetlen.

A közös felelősségvállalás és a csecsemő ellátásába való aktív bevonódás mellett, az apákra hárul a család anyagi biztonságának megteremtése is ebben az időszakban. Az ő esetükben tehát a szülővé válás éppen hogy a munkavállalói szerep felerősödésével jár.

Mindkét nem esetében összességben megnőnek a munkaterhek a gyerekgondozás miatt, amely a férfiaknál a kenyérkereső munka mellett, a nőknél a helyett jelenik meg. Mindkét nem számára tehát több a kötelezettség, csak ennek más a struktúrája. A férfiaknak elsősorban a házon kívül, míg a nőknek azon belül szaporodnak a terheik. Ezért is helytelen arról beszélni, hogy melyik félre hárul több feladat ebben az időszakban. 

Amit mindketten veszítenek, az a családon kívüli szociális kapcsolatok mennyisége és intenzitása, a szülővé válás átmenetéhez hozzá tartozik a barátságok, és általában véve a szociális kapcsolatok leépülése. Mindezt a nyereség oldalról csak részben tudja kompenzálni a családi kapcsolatok intenzívebbé válása, mert azoknak nem elsősorban érzelmi támogató jellege van előtérben. Számos kapcsolat épül le, tulajdonképpen azok, ahol a közös pontok érvényüket veszítették. Itt általában az életstílus váltás, a prioritások átértékelődése az ok: egyszerűen elfogy a téma a felek között. A közös élethelyzet és a közös életstílus azonban összehozza az anyukákat, és rajtuk keresztül nem egyszer az apákat is. Sokszor valójában csak annyi történik, hogy a pár korábbi közös barátai megmaradtak, csak a találkozások száma ritkul. 

Az első gyermek megszületésének a párkapcsolatra gyakorolt hatása többféle forgatókönyv szerint alakulhat: egy felmérés szerint (1) voltak, akiknél életvitelbeli változások történtek, az átmeneti nehéz időszak, mint a „kapcsolat próbatétele” jelentkezett, de a pár kapcsolata alapvetően nem változott meg. Az újszülött családba érkezése a felek számára komoly feladatot jelentett: egymással és a környezettel is több konfliktus keletkezett, a fáradtság és az időhiány miatt kevés türelem maradt egymásra. Később azonban kialakult az új rend és harmónia. (2) Számos pár azonban hosszabb távon érzelmileg is megsínyli, hogy kevesebb idő és energia jut egymásra. Itt főleg a nőket érintette érzékenyen a korábbi életstílus megváltozása, akik egyfajta lemondásként értékelték az életükben bekövetkező változásokat. (3) Előfordul olyan is, hogy átértékelődik a felek egymáshoz való viszonya, egyfajta értékváltás történik, melynek következtében a felek személyes fejlődésen mennek keresztül, és a pár kapcsolata valójában még szorosabbá válik. 

A kutatások hosszú sora mutatja ugyanakkor, hogy a legtöbb szülőnél megfigyelhető valamifajta házastársi krízis az első gyermek születését követően. Mindez elégedettség csökkenéssel, és gyakoribb konfliktusokkal jár. Ez az elégedettség csökkenés a legtöbb esetben annak köszönhető, hogy az újszülött érkezése megváltoztat számos régi egyéni, illetve páros viselkedésmintát, szokást és problémamegoldó stratégiát, és mindezek helyett újak tanulása szükséges. Ez az átalakulási folyamat nagyban érinti a szülők interakcióit, együttműködését, szerepeit, konfliktusaik számát.

Általában megfigyelhető, hogy mivel kevesebb a közösen eltöltött szabadidő, és több időt kell fordítani a háztartási és a gyermekgondozási feladatokra, a szülők sokkal inkább valamifajta közösségnek és kevésbé szerelemnek fogják fel házasságukat a gyermek megszületését követően. Jellemző továbbá, hogy kevesebb pozitív szóbeli és testi érzelemkifejezést mutatnak egymás felé, és ez a házastársi elégedettség csökkenésével jár.  

Az újdonsült szülők saját családi története is hatással van a gyermek születését követő alkalmazkodási folyamatokra. A gyermek megszületését követő időszakban a szülők saját szüleikkel való kapcsolata is változik. Vannak, akik számára ez az időszak a serdülőkori leválás után az első jelentősebb lehetőség a kapcsolat újbóli megerősítésére. Mások viszont újra szembekerülhetnek családi konfliktusaikkal. És akkor jöjjön a szakdolgozatom egyik alapfeltevése, melyre vonatkozóan számos tanulmány is rendelkezésre áll: a szülők felnőttkori kötődési stílusa szoros kapcsolatban áll az átmeneti folyamatokhoz való alkalmazkodás sikerességével. De erről majd később…