Kutatási eredmények

Nos, akkor jöjjenek a kutatási eredmények… 

Első hipotézisemben a nemek közötti különbséget vizsgáltam a pszichés jóllét vonatkozásában. A szakirodalommal összhangban azt feltételeztem, hogy a szülővé válás folyamata súlyosabb krízist jelent a nők számára, vagyis pszichés jóllétük kedvezőtlenebb lesz, mint a férfiaknak. Eredményeim szerint azonban, a szakirodalommal ellentétben, a pszichés jóllét tekintetében, sőt az egyes alskálák vonatkozásában sem sikerült szignifikáns különbséget kimutatni a nemek között. Jóllehet az átlagértékek valóban mutattak különbséget a nemek között, az Autonómia alskálát kivéve minden skálán, a nők javára, ez nem volt szignifikáns. Mégis azt jelezte számomra, hogy nemhogy a nőket érintené súlyosabban a szülővé válás krízise, hanem éppen hogy a férfiakat. A nők a PJK összpontszámban is kedvezőbb értéket értek el, még ha ez a különbség sem volt szignifikáns.  

Második hipotézisemben a felnőtt kötődési stílust, mint a pszichés jóllét meghatározóját vizsgáltam. A szakirodalom alapján azt feltételezem, hogy a felnőtt kötődés és a pszichés jóllét között szignifikáns kapcsolat van. Eredményeim szerint a Közelség alskálán elért pontszám és a pszichés jóllét között szignifikáns kapcsolat van, és ez kimutatható mindkét nem esetén is. A Függés és a Szorongás alskála esetében azonban a szignifikáns kapcsolat csak a teljes mintán és a nők esetében volt kimutatható, de a férfiaknál nem. Hipotézisem további feltételezését is sikerült igazolni a Közelség és a Függés alskálákon elért magasabb pontszám jobb pszichés jóllétet, míg a Szorongás alskálán elért magasabb pontszám, rosszabb pszichés jóllétet eredményezett. 

Mivel azt is feltételeztem, hogy a kötődés nem közvetlenül, hanem esetleg az érzelemszabályozáson keresztül hat a pszichés jóllétre, ezért harmadik hipotézisemben a kötődési stílus és az érzelemszabályozás közötti szignifikáns kapcsolatot kerestem. Eredményeim szerint a Közelség és a Szorongás alskálán elért pontszám és az érzelemszabályozás között szignifikáns kapcsolat van, és ez kimutatható mindkét nem esetén is. A Függés alskála esetében azonban a szignifikáns kapcsolat csak a teljes mintán és a nők esetében volt kimutatható, de a férfiaknál nem. Azt is sikerült feltárni, hogy a Közelség és a Függés alskálákon elért magasabb pontszám jobb érzelemszabályozást eredményez, míg a Szorongás alskálán elért magasabb pontszám érzelemszabályozási deficitet okoz. 

A negyedik hipotézis vizsgálata során a nemek közötti különbségeket igyekeztem feltárni az érzelemszabályozás tekintetében. Vizsgálatom végül mind a hat alskála mentén tárta fel a nemek közötti különbségeket: Egyedül az Érzelmi tudatosság hiánya faktorban értek el a férfiak magasabb pontszámot, vagyis ők kevésbé figyelnek oda érzelmi jelzéseikre, kevésbé fontosnak ismerik el azokat.     A hat alskálából kizárólag az Érzelmi tisztaság hiánya faktor nem jelzett szignifikáns különbséget a nemek között, mint ahogy az érzelemszabályozás összpontszám sem.

Egy kis statisztika

Az eredmények bemutatását a minta részletes bemutatásával kezdeném. Ezek talán kicsit szárazabb számadatoknak tűnnek, de kutatás teljességéhez ez is hozzátartozik.  

A kérdőívet 163 fő töltötte ki, de ebből sajnálatos módon 8 fő nem felelt meg a kritériumoknak. Ily módon a teljes vizsgálati minta végül 155 főből állt, 30 férfi és 125 női kitöltővel.

A kitöltők 26 és 59 év közötti férfiak és nők voltak, átlagéletkoruk 33 év. A férfiak 28 és 59 év közöttiek, átlagéletkoruk 35 év. A nők 26 és 52 év közöttiek, átlagéletkoruk 33 év.

Legmagasabb iskolai végzettsége (egyetem, főiskola) 134 főnek volt. 17 fő érettségivel rendelkezett vagy technikumot végzett, 4 fő pedig szakmunkásképzőt.

A vizsgálati személyek lakóhely szerinti megoszlása a következő volt: 127 fő nagyvárosban élt, 22 fő kis-, közepes városban, 6 fő pedig falun, vagy községben.

A kérdőívet többségében házas (118 fő), és élettársi kapcsolatban élő (30 fő) személy töltötte ki. Továbbá 2 egyedülálló, 2 elvált, 2 elvált, de már új kapcsolatban élő, illetve 1 többedik házasságban élő töltötte ki.

A válaszadók közül 143 fő tervezte a gyermekvállalást, és mindössze 12 fő adta azt a választ, hogy a gyermeket nem tervezték.

Amennyiben a kitöltő tervezte a gyermekvállalást (143 fő), akkor rákérdeztem arra, hogy mennyi időt kellett várniuk a fogantatásra. A válaszadók az azonnal, vagyis 0 hónaptól 96 hónapig terjedő időpontokat jelöltek meg. Az átlagos időtartam 9 hónap volt.

A válaszadók közül 68 főnél időre érkezett a gyermek, 46 főnél korábban érkezett, de nem volt koraszülött, 27 főnél kicsit késett a kijelölt időponthoz képest, 13 főnél késett és a szülést emiatt meg kellett indítani, és mindössze 1 főnél volt koraszülött a gyermek.

A válaszadók közül 100 fő jelölte, hogy a gyermek születése spontán, hüvelyi úton történt, 30 főnél császármetszéssel, és 25 főnél spontán szülésnek indult, de később császármetszés vált indokolttá.

A gyermek születése során 132 főnél nem történt semmiféle komplikáció, míg 23 főnél igen. Igen válasz esetén megkérdeztem a kitöltőket, hogy pontosan mi történt, milyen nehézség lépett fel. A válaszok nagy része ismétlődött, tehát nem egyedi problémák léptek fel, hanem úgy tűnik általánosíthatóak a felmerülő nehézségek: légzési elégtelenség, vákuummal történő születés, a baba elakadása, köldökzsinór tekeredés, tüdőgyulladás a babánál, ezért intenzív osztályos kezelés, szennyeződött magzatvíz, fájásgyengeség.

A válaszadók közül 122 fő együtt szült a párjával, 6 fő egyedül szült saját döntésre, 1 fő egyedül szült, mivel az apa nem akart jelen lenni, és 26 fő egyéb választ jelölt.

Az „egyéb” válasz esetén megkértem a válaszadót annak kifejtésére. Legtöbb esetben a császármetszést jelölték meg okként, programozott császár esetén nem lehetett bent senki az anyukával. Sokan azt a választ adták, hogy a vajúdás alatt bent volt az apa, vagy bent voltak, de mivel császármetszés vált indokolttá, nem lehetett/lehettek bent végig. Volt, akinél testvér volt jelen, volt, akinél dúla. Volt olyan személy, akinél a férj, mint orvos volt jelen.

A válaszadók gyermekei közül a legfiatalabb 1 hónapos volt, míg a legidősebb 36 hónapos. A gyermekek átlagos életkora 17 hónap.

A válaszadók közül jelenleg 103 fő nem dolgozik, 52 fő viszont igen. A férfiaknál érthető módon a többség, azaz 29 fő dolgozik, és mindössze 1 fő nem. A nőknél viszont a többség, azaz 102 fő nem dolgozik, és 23 fő igen.

A jelenleg dolgozó 52 fő közül 46 szellemi munkát végez, 6 fő könnyű fizikai munkát. Azokat, akik nem dolgoznak megkérdeztem ennek okáról. 97 fő a gyermek ellátása miatt van otthon, 6 főnél egyéb okok játszanak szerepet. Az egyéb válasz estén megkérdeztem a munkától való távolmaradás okát, az 5 nő mindegyike a második gyermek várását jelölte meg okként, míg az egyetlen férfi az „életút keresést”.

A vizsgálati személyek közül 65 fő az átlagosnál kicsit jobbnak ítélte meg anyagi helyzetét. 57 fő átlagosnak, 24 fő az átlagosnál sokkal kedvezőbbnek, 8 fő átlag alattinak, és 1 fő az átlagosnál sokkal rosszabbnak.

A vizsgálati személyek közül 126 fő még soha nem vett részt pszichológiai/pszichiátriai kezelésen, míg 29 fő igen. Azokat, akik még nem vettek részt pszichológiai/pszichiátria kezelésen, megkérdeztem, hogy érezték-e valaha ennek szükségét. A 126 főből 97 nemleges választ adott, azonban 29 fő igennel felelt.