Szülővé válás és a pszichés jóllét

Tavaly nyáron elkezdtem a BA képzést lezáró, empirikus kutatást is tartalmazó, nagy műhelymunkám bemutatását. Aztán mindez az egyéb számomra oly kedves témák miatt félbemaradt, most ezt az űrt igyekszem pótolni. Bizonyára emlékeztek, a téma a szülővé válás krízise volt. Lehet, hogy lesz némi átfedés a korábban írottakkal, de talán nem árt feleleveníteni a dolgokat.

 A szakirodalom szerint az életút folyamán életciklus váltások következnek be, melyek során átmenetekről, normatív krízis időszakokról beszélhetünk. Az egyik legválságosabb átmeneti periódusnak az első gyermek születése tekinthető, vagyis a szülővé válás, illetve a családdá alakulás folyamata. Megfigyelések szerint az elfogadható időtartam a szülővé válás folyamatára a születést követő első két, de legfeljebb három évre tehető, ezért vizsgálatomban is olyan szülők szerepeltek, akiknek egy gyermekük van és a gyermek legfeljebb három éves.

A szakirodalom egyrészt nemek közötti különbséget feltételez (a nőknél súlyosabb a krízis), másrészt azt, hogy számos tényező van, amelyek befolyásolják a szülővé válás folyamatának megélését, a pszichés jóllétet, vagyis, ezen normatív krízis súlyosságát.

Én is feltételeztem kutatásomban, hogy a nemek között szignifikáns különbség lesz a szülővé válás folyamán megmutatkozó pszichés jóllétében, azonban ezt egy eddig nem vizsgált, új szemszögből igyekeztem feltárni. Az életúti váltások során többek között az érzelemszabályozási folyamatok aktiválódnak. A szakirodalom alapján továbbá tudtam, hogy ezen érzelemszabályozási folyamatok fejlődése a kötődési elméletből vezethető le, illetve, hogy az érzelemszabályozási deficitek magyarázzák az alacsonyabb pszichés jóllét értékeket. Kutatásomban, ezen hármas kör alkotta a vizsgálódási területemet. Előzetes feltevéseim szerint nem elsősorban, és nem kizárólagosan a nem, anyagi helyzet, életkori, stb. tényezők a determinálóak, hanem a felnőtt kötődési minták, és feltehetőleg ezeken keresztül főként az érzelemszabályozás nehézségei magyarázhatják a megélés egyéni különbségeit.

Kutatásom újszerűségét tehát az adta, hogy a szülővé válás folyamatának, az első gyermek születését követő normatív krízis időszakának pszichés jóllétét a felnőtt kötődés és az érzelemszabályozás tükrében vizsgáltam, illetve igyekeztem a nemek közötti különbséget is feltárni.   

 

Végezetül megvizsgáltam számos tényező esetleges hatását (pl. életkor, iskolai végzetség, családi állapot, tervezett terhesség, gyermek életkora, anyagi helyzet), de ezeken kívül számos egyéb befolyásoló tényezőt feltételeztem: fogantatásra való várakozás ideje, koraszülés ténye, esetleges császármetszés, komplikáció a szülés folyamán.

Ezek alapján tehát a kérdésem átfogóan a következő volt:

Van-e szignifikáns különbség az első gyermekes szülők, a férfiak és nők pszichés jóllétében, érzelemszabályozásában? Vajon a felnőtt kötődés, és/vagy az érzelemszabályozás, esetleg egyéb tényezők befolyásolják-e a szülővé válás folyamatának megélését, a pszichés jóllétet? A felnőtt kötődési stílus vagy az érzelemszabályozás a meghatározóbb a pszichés jóllét vonatkozásában?