Első bejegyzésemben ígértem, hogy legközelebb elkezdem boncolgatni a szülővé válás kérdését a szakdolgozatom mentén, elsőként azt, hogy mennyiben tekinthető ez az időszak krízisnek? Mivel annyira szerteágazó a téma, így aztán mégis elkanyarodtam kicsit másfelé…de akkor lássuk.
Legtöbben talán meglepődnek a szó használatán, amikor a szülővé válás kérdését érintjük, jóllehet maguk is megtapasztalták saját bőrükön, hogy minden megváltozott a gyermek születésével. Sokan mégsem gondolják, hogy igenis megalapozott a krízis szó használata ebben az esetben is.
Ugyanis a szakirodalom által használt meghatározás egyike terjedt csak el a hétköznapi szóhasználatban: az elméletek kidolgozáskor is eredetileg csak a véletlenszerű események szerepeltek, mint krízist kiváltó tényezők, olyanok, mint pl. a természeti katasztrófák vagy az érzelmi katasztrófák (haláleset, válás). Ezeket nevezzük véletlenszerű, vagyis akcidentális kríziseknek.
Ha pedig a tényleges definíciót nézzük: a krízis szó kettős jelentéssel bír, fordulatot, illetve válságot jelent, és bármelyik értelemben használjuk is, a hangsúly a fordulóponton van. A krízis tehát egy olyan időszak az ember, vagy a család életében, amelyben valamiféle döntést kell hozni az egyéni vagy a családi élet sorsáról. Ezen döntés pedig új eszközöket és konfliktus megoldási stratégiákat igényel, mert a korábban bevált szabályok az adott szituációra már nem alkalmazhatóak.
Bizonyos elméletek szerint azonban maga a fejlődés is eredményezhet krízisállapotokat, és itt jutunk el a krízist kiváltó további tényezőkhöz. Erikson nevét, és pszichoszociális elméletét kell megemlíteni, melynek értelmében az ember fejlődése nem áll meg a felnőttkorba érkezéssel, hanem egy egész életen át tartó folyamatnak tekinthetjük. Jóllehet a fejlődés állandó és folyamatos, az egyes életszakaszokba történő átmenet során, észrevehetőbb változások mennek végbe mind pszichológiai, mind biológiai téren, két fejlődési szakasz között pedig kialakul a fejlődési krízis. Szerinte minden életszakasz váltásnak van egy kiemelkedő feladata, ha az egyén ezt sikeresen megoldja, akkor nő a kompetenciaérzése, önbizalma, és nem utolsósorban gazdagabb lesz a konfliktusmegoldási repertoárja is. Ellenkező esetben pedig kudarcérzés, és önértékelési zavar léphet fel. Az életszakasz váltások egy sérülékenyebb időszakot jelentenek az ember életében, tekintettel arra, hogy az addigi szerepek, konfliktusmegoldási stratégiák, tulajdonképpen minden addig megszokott kérdőjeleződik meg, mindezek pedig újfajta alkalmazkodást igényelnek. Erikson megfogalmazásában tehát a krízis mindig fordulópontot jelent, magában foglalva a növekedés, fejlődés lehetőségét, de egyúttal a bukásét is. Egy biztos: mindenképpen változásra kényszeríti az egyént. Ráadásul Erikson szerint az egyes krízisek soha nem érnek teljesen véget, még ha az adott szakaszban sikeresen meg is oldjuk, akkor is, a konfliktus velünk marad, és életünk folyamán különböző formában újra szembesülhetünk vele.
Egy rövid kitérőt kell most tennem: Erikson mellett ugyanis van egy másik kiemelkedő személyiség, aki az alapokat lefektette, mégpedig Selye János, akinek nevéhez a stresszelmélet fűződik. Itt most csak annyit, hogy a stressz szükséges a fejlődéshez, kell a megküzdési stratégiák kialakulásához és a személyiség differenciálódásához, másrészt a pszichés funkciókat is előnyösen befolyásolja. Mivel ez is az egyik kedvenc témám, ennek majd a későbbiekben valamikor egy külön bejegyzést szentelek.
És akkor visszatérve a krízishez… Ha a krízis kiváltó eseményeket nézzük, akkor mindenképpen szót kell ejteni a Holmes és Rahe nevéhez fűződő Életesemény-skáláról, amely tartalmaz mind pozitív, mind negatív eseményeket. Itt olyan hétköznapi eseményekre kell gondolni, amelyek bárki életében előfordulhatnak, azonban változást hoznak és alkalmazkodást igényelnek az egyéntől. Az életeseményekhez pontszámokat is rendeltek, amelyek tulajdonképpen az adott krízishelyzet súlyosságát jelölik. Összehasonlításképpen a legmagasabb pontszámot a házastárs halála jelenti, 100 ponttal, míg a témánk szempontjából releváns házasságkötés 50 pontot, a terhesség 44 pontot, a gyermek születése pedig 39 pontot jelent. Tehát nem csak a negatív események eredményezhetnek krízist, hanem láthatjuk, hogy ezek az örömteli történések is éppúgy megterhelőek az egyén számára.
És már el is érkeztünk a szerintem legérdekesebb kérdéshez: vajon mi befolyásolja, hogy ugyanazt az eseményt az egyik ember tragédiaként éli meg, míg egy másik szinte észre sem veszi? Vagyis mi lehet az oka annak, hogy egyes személyek pszichésen ellenállóbbnak bizonyulnak? Vannak-e a nemek között különbségek ezen a téren?
(No, de ne siessünk ennyire előre…)
Forrás: Hajduska M. (2009): Krízislélektan. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése