Csendszünet

Éppen öt hónapja, hogy nem írtam egyetlen sort sem itt a blogomban... Rettenetesen hosszú idő ez, semmiképpen nem szerencsés egy ilyen fajta kommunikáció esetében. A késztetés sokszor megvolt, és mégis a hétköznapok nagyon elnyeltek. Azt hiszem a legnagyobb kihívást az új egyetemen való helytállás jelentette, annyi feladatot rótt rám, amely már nem hagyott teret oly kedves kedvteléseknek. No, de akkor jöjjön a folytatás, holnap jelentkezem egy újabb bejegyzéssel, viszont kicsit elkanyarodva a szakdolgozatomtól, a személyiségfejlődés stukturális és tárgykapcsolat elméletei felé veszem az irányt. Nézzétek ezt el nekem, szerelmese vagyok ezeknek az elméletalkotóknak. Ígérem a szakdolgozati vonalam sem marad befejezetlenül.