Az énpszichológia irányzata

HEINZ HARTMANN 

Hartmann elmélete nehezebben érthető, kevésbé populáris, ezért csak néhány gondolatot terveztem bemutatni.

 

A klasszikus freudi fejlődéskoncepciót az ösztöntan felől boncolgatva az énanalitikusoknak nevezett pszichoanalitikusok kezdték ki. Közülük is Hartmann volt, aki elsőként vetette fel, hogy az „én” (ego) nem csak az ösztönén (id) származéka, hanem énmagok formájában, az ösztönénnel együtt már születésünktől fogva létezik (differenciálatlan fázis). Az ego egy része végig kapcsolatban marad az iddel, ezáltal tud majd működni a konfliktusos szférában. Az ego örökletes, mindenki számára adott tényezőkkel, azaz veleszületett pszichés apparátussal (primer egofunkciókkal) rendelkezik. Ilyen veleszületett primer egofunkció a percepció, a nyelv, a logika, a megértés, a tanulás, a motoros fejlődés, az önkontroll és minden olyan funkció, amit éber állapotban csinálunk. Ezek a veleszületett készségek közvetítik a gyerek és a környezete közötti interakciót. A funkciók a biológiai éréssel és a fejlődéssel párhuzamosan alakulnak, a konfliktusmentes szférában, az egoenergiák segítségével. Ezek a konfliktusoktól függetlenül fejlődő funkciók hozzák létre az ego primer autonómiáját, mely fogalom azt a feltételezést is magában rejti, hogy ezek az énfolyamatok közvetlenül is kielégüléshez vezetnek, megalapozva a hatékonyság érzését. A konfliktusmentes énszféra (ez a funkciók összefoglaló neve) és az ego primer autonómiája együtt látják el a megfelelő alkalmazkodást és az integratív, szintetizáló, önfenntartó feladatokat.

Hartmann beszél még az ego szekunder autonómiájáról, ami olyan tevékenységek funkcióváltásai révén jön létre, melyek korábban a konfliktusok hatására alakultak ki, de később relatíve független és automatikus folyamattá alakulhattak át, így az eredetitől eltérő tevékenységet is képesek szolgálni (pl. szexuális motiváció elhárításából kíváncsiság, tudásvágy).

Az énerő fogalma jelzi az egofunkciók integráltságának fokát, és hogy az ego mennyire bírja rendszabályozni az ösztönént. 

Hartmanni fogalom még az általánosan elvárható környezet, melynek meglétekor az egofunkciók elérhetik működésük maximumát. Ez a fogalom az aktuálisan jelen lévő szülők szerepének fontosságát hangsúlyozza. Elmélete kialakításakor tehát a környezeti körülmények, és az érési folyamatok személyiségfejlődésre gyakorolt hatását is figyelembe vette.